34 éves nő vagyok, aki sajnos az évek során többször szenvedett felfázásós tünetekkel és nőgyógyászati problémákkal. Az intim együttlétek már egyáltalán nem jelentettek örömforrást a számomra, és emellett rengeteg gyógyszeres kezelésben kellett részt vennem.
32 évesen, amikor bekerültem az urológiára véres vizelettel, az orvos nagyon kemény volt velem.
Sok vizsgálat után kiderült, hogy húgyhólyag-beidegzési zavarral küszködöm, effektíve nem működik jól, ami azt jelenti, hogy képtelen voltam teljesen kiüríteni a vizeletet, sok maradt bent, ami állandó pangáshoz vezetett és ezáltal a sok kellemetlen felfázásós tünethez. Akkor azt mondta az orvos, ha most nem veszem ezt komolyan és nem kezdem el a gyógyszeres kezelést illetve az önkatéterezést megtanulni, fél éven belül leállnak a veséim.
Nagyon megijedtem, kiborultam, sírtam és próbáltam felfogni, ami velem történik.
Az elkövetkező időben nagyon sok neurológiai vizsgálaton estem keresztül, hogy kiderítsék, mi lehet ennek az oka, hogy nálam ez a rendszer elromlott. Semmit nem találtak az orvosok és érthetetlenül álltak ez előtt az egész előtt.
Elkezdtem kétféle gyógyszert szedni: volt, ami a hólyag izmára hatott és volt az, ami a záróizom ellazítását szolgálta.
Emellett egy nővérke segítségével és itthon egyedül gyakorolva próbáltam az önkatéterezést elsajátítani. Több-kevesebb sikerrel. Voltak sikerélmények és elég sok nehézség is.
Közel másfél évig szedtem a gyógyszereket, amiknek nagyon sok mellékhatásuk volt. Állandó fáradékonyság, alacsony vérnyomás, nem megfelelő közérzet, viszont a problémámra nagyon jól hatott, a katéterezést sem kellett erőltetni, elég volt a gyógyszer és ott lent minden a legnagyobb rendben volt.
Aztán közeledett az az időszak, amikor a párommal elhatároztuk, hogy kisbabát szeretnénk! (34 évesen)
Elmentünk az urológushoz és a nőgyógyászhoz is. Az urológus elmondta, hogy ezeket a gyógyszereket semmiképp nem szabad szedni, ha kisbabát szeretnénk, ezért sajnos semmilyen másik alternatív megoldás nem létezik az én problémámra, mint a napi többszöri lecsapoló katéterezés. Kérte, hogy mind lelkileg és testileg próbáljak meg erre felkészülni, mert ez nem lesz egyszerű időszak. Tehát ez azt jelenti, hogy amíg próbálkozunk és a 9 hónap + a szoptatás az valószínű ezzel fog járni, hacsak a leendő kis pocaklakónk fog ezen sokat segíteni, ahogy növekszik és ezáltal ugye nyomja a hólyagomat.
A nőgyógyász, még mielőtt nekiálltunk volna próbálkozni és elhagyni a gyógyszereket, egy sor vizsgálatra elküldött, hogy minden rendben van e, vérvétel, ultrahang, pajzsmirigy, még a páromat is alaposan megvizsgálták, hogy nála is minden rendben van és ezután javasolt egy műtétet a számomra, ami rutin műtétnek számít, ahol mindent átnéz, nincs e elzáródás illetve a cisztákat amik a petefészkemen voltak, azok eltávolítása és a méh egészségügyi kaprása, tisztítása. Ez a műtét laparoszkópiával történt.
A műtét után nagyon hamar befejeztem a gyógyszereket, amiket az urológiai problémámra szedtem és felfogadtunk egy nagyon kedves ismerős nővérkét, hogy napi kétszer csinálja meg rajtam a lecsapoló katéterezést. Elkezdtem hozzá a lakására járni és végezte nap mint nap ezeket a kezeléseket, míg az egyik nap elkezdett nekem az AVIVÁRÓL mesélni. (Július 21.)
Ő is többször volt, amikor még gyermekvállalás előtt álltak és nagyon jókat mesélt, és ő akkor úgy érezte nagyon sokat tudna a helyzetemen segíteni. Nagyon nagy szerencsém volt, ugyanis nem sokra rá kiderült, hogy indul tanfolyam Pécsen. Azonnal jelentkeztem és mentem. Minden érdekelt, ami segíthet ezen a helyzeten. Nagyon érdekes volt és nagyon tetszett! Nagyon szorgalmasan elkezdtem itthon gyakorolni. Egyik nap tornáztam következő nap pihenő, de volt hogy minden nap tornáztam valamennyit.
Olyan pozitív hatások következtek be, hogy amikor tornáztam sokkal kevesebb vizelet maradt bent, mint amikor nem. Úgy éreztem a hogy, a hólyag falának izomzatára olyan jól hat, hogy ezáltal jobban ki tudja préselni a vizeletet és a záróizom is sokkal jobban működik. A közérzetemnek is nagyon jót tett és minden tornázást relaxációval fejeztem be, ami körülbelül még egy 20 perc volt.
Elkezdtem ezen kívül akupunktúrára is járni heti 1x és sokkal jobban lettem.
Elkezdtünk a párommal próbálkozni és a második hónapban megfogant a kisbabánk (szeptember közepe). Biztos vagyok benne az, hogy ilyen gyorsan sikerült nagyban köszönhető az Aviva-módszernek.
Folytattuk a nővérkével a kezeléseket és egyre jobb értékek születtek, szinte alig maradt bent valami sőt volt olyan, hogy üres volt a hólyagom! :))))))
Ezért már napi egyre csökkentettük, majd kétnaponta egyszer és most úgy néz ki teljesen elhagyjuk és decembert írunk. 15 hetes várandós vagyok.
Kértem az Aviva oktatómat, hogy segítsen a várandós tornában, mert úgy érzem, ez is nagyon jó hatással lesz rám, ránk. Ezért különórát vettem, ahol átnéztük a 11 gyakorlatot és szintén itthon gyakorlom őket.
Csak javasolni tudom mindenkinek ezt a csodálatos tornát, ami nagyon sok mindenben segít, még az én különleges helyzetemen is. Fény volt számomra a sötétségben, ugyanis a kezdetek nagyon nehezek voltak, ami kezeléseimet illeti és ez volt az egyetlen mankó a számomra.
Köszönöm Hajzer Erzsébetnek a munkáját és a sok segítséget amit kaptam Tőle és sok kitartást kívánok azoknak, akik elkezdik ezt a tornát, mert igazán megéri hosszú távon csinálni.
Üdvözlettel: P. Kriszta
